Milyen volt a találkozásod Thalíával, amikor forgattatok?

Mindent imádtam. Rögtön megfogott benne valami, amikor megismertem. A forgatásig csak Whatsapp hang és videó üzeneteket küldtünk egymásnak. Fáradtan érkezett, de az első dolga az volt, hogy oda futott hozzám és megölelt. Csak egy farmert, egy fehér inget és sminket viselt, köszöntötte a barátomat és az egész csapatomat. Tátva maradt a szánk néhány percig, de aztán a barátom megtörte a csendet. Hihetetlen, hogy ilyen közel engedett magához.

Úttörő popsztárnak tartod magad a hazádban? Előtted nem volt olyan énekes, aki megtöltötte a stadionokat, koreográfiát csinált és a látványt is a show részévé tette.

Igaz, hogy pop művésznek vallom magam, olyannak, aki sokoldalú. És tudom, hogy amikor kiadtam az első albumomat, amin különböző pop és elektronikus dalok szerepeltek, meglepettséget és hitetlenséget generált, hogy mindezt egy ilyen fiatal nő tette és sok vizuális elemet is felhasznált. Voltak olyanok, akik azt mondták, hogy „amit Yenkee csinál”, de az igazság az, hogy ez olyan zene, amit én is hallgatok és az volt az ötletem, hogy egy argentin terméket felemeljek és spanyol-nyelvű zenét készítsek.

Egy idő után ítélkeztek. Itt nagyon sokan beskatulyáznak, igaz?

Abszolút. Amíg az USA-ban sok színész énekel, Argentínában sokkal jobban beskatulyáznak. Számomra fontos volt, hogy mindig kinyíljak és járjam a saját utam. Amikor befejeztem az Isten áldjon Esperanza sorozatot, eldöntöttem, hogy nem szerepelek többet vígjátékban és valami olyat választok, mint az Acusada. Miért? Mert hiszek a sokoldalúságban és úgy érzem, hogy untatna, ha az emberek azt látnák, hogy mindig ugyanazt csinálom. Szeretek változni.

Sok másik művész követte a példádat. Úgy gondolod, hogy ajtókat nyitottál ki a számukra?

Igen, sokan követtek és ez boldogsággal tölt el. A lényeg, hogy ez egy nagyszerű munka, bár nehéznek tűnik. És még egy nem elhanyagolható részlet: a csapatom mindig velem van és segítenek mindenben.

Mérges leszel, amikor az utálkozók azt bizonygatják, hogy playbackelsz?

Nem, nem idegeskedem: sokakat zavar, ha valaki sikeres. És megértem az utálkozókat, tele vannak frusztrációval és zavarja őket, hogy jól csinálok valamit. Rendben van, a válaszom az, hogy adok neked jegyet, hogy lásd a koncertet, lásd, hogy mit csinálok élőben. Különben is….mi a gyűlölet? Lehet, hogy nem szeretek egy írót vagy egy művészt, de nem megyek oda kritizálni, csak azért, mert nem tetszik. Néha azt gondolom, hogy nagyon rossznak kell lenned ahhoz, hogy otthon ülj a kanapén és csúnya dolgokat mondj. Ideális esetben az utálkozók anélkül cselednének, hogy bárkit is bántanának. Ez azért történik meg, mert nem azzal foglalkoznak, amivel igazán akarnak és emiatt frusztráltak.

Zavar téged, hogy a rajongók ennyire ragaszkodnak a Tinivel való rivalizáláshoz?

Ez a rivalizálás dolog őrület, de megértem a közös pontokat. Ő elhagyta a Disney-t és én is Chris Morena-t. Mindketten pop művészek vagyunk, akik függetlenek és nemzetközi dalokat csináltunk szólóban, de összehasonlítva, művészileg nagyon különbözőek vagyunk és a közönségünk is az.

Queer ikonná váltál, sok olyan ember megy el a koncertjeidre, akiknek másmilyen a szexuális beállítottsága.

Igen, igazából a közönségem nagyon változó és eklektikus. Vannak kislányok jelmezben és sok homoszexuális ember is, akiket megfognak a dalok és eljönnek, hogy lássanak. Szeretem látni, hogy sok pár eljön és velem énekelnek. Imádom.

Nagy figyelmet fordítasz arra, hogy mi történik a nézőtéren.

Van egy ilyen mentális játékom, hogy nézem a közönséget és felvillan a történetük. Arra gondolok, hogy vajon honnan jöttek és ilyen szép, hogy ott vannak.

Lali még februárban szerepelt az argentin Gente magazin címlapján, aminek köszönhetően egy nagyon hosszú és érdekes interjút készítettek vele, most ennek az interjúnak hoztam el az egyik felét, a másik fele holnap fog felkerülni az oldalra.

A zeneiparban a nők helyzete Argentínában nem egyszerű. Megtapasztaltad már ezt?

Én személy szerint már hozzászoktam ehhez és nem tudom, hogy képes vagyok-e elmondani, hogy milyen nőnek lenni ebben a környezetben. Ezekben a kérdésekben jobb, ha empatikus vagy azokkal az emberekkel, akik már átéltek olyat, amit te nem. Én Chris Morenával nőttem fel, akire 10 éves korom óta felnézek: egy nő, aki megvalósítja az álmait és aki hatalmas népszerűségnek örvend. De, amikor megtapasztalod, hogy a világot a férfiak irányítják, akik olyan dolgokról beszélnek, amikkel nem értesz egyet, akkor ki kell mondanod bizonyos dolgokat, és meg kell védened a nőket. A szüleim kiskoromtól kezdve arra tanítottak, hogy mindegy, hogy mit mondok és kinek mondom, mindig tisztelettel kell beszélnem és ezt észben tartom.

Voltál már áldozata valamilyen zaklatásnak vagy visszaélésnek?

Valamilyen szinten mindenkivel történt már ilyesmi. Múltkor találkoztam Candevel és Chinával, akik meglátogattak, és arról beszélgettünk, hogy mindegyikünknek vannak ilyen történetei. Úgy gondolom, hogy száműznünk kell azokat a gondolatokat, hogy az ilyen helyzetekben a nők a hibásak: nincs több bűntudat. Hiszem, hogy a társadalomban végbemenő változás mindenkit érint: a férfiaknak a szövetségeseinknek kéne lenniük, együtt kéne haladnunk az úton, és valóságosabbnak kéne tartaniuk minket.

Julia Mengolini és Jimena Barón vitatkoztak azzal kapcsolatban, hogy feltölthetnek-e szexi fotót önmagukról vagy nem. Mit gondolsz erről?

Úgy gondolom, hogy szabadon dönthetünk. Ha ezt akarja tenni, akkor joga van feltölteni. Én például nem töltök fel ilyen fotókat, maradok az átlagos fotóknál. Mindenki azt csinál, amit akar. Mengolini nem irányíthat senkit sem.

Amikor feltöltesz egy fényképet, bizonyos értelemben cenzúrázod magad?

Azt teszek fel, amihez kedvem van, ha nem tetszik, ne kövess. Az az igazság, hogy nem szoktam cenzúrázni magamat vagy bármi ilyet csinálni, mert a szexi az mindenkinek szól, személyes és mindig nagyon szubjektív.

A saját közösségi oldalaidat te kezeled? Sok időt vesz el?

Igen, egyedül kezelem az oldalaimat, habár vannak embereim, akik videókat vagy animációs képeket készítenek. Az az igazság, hogy amikor sokat foglalkozok az Instagrammal, akkor elmegy tőle a kedvem. Gyűlölöm a semmittevést és sokszor úgy érzem, hogy jó lenne ehelyett az időtöltés helyett produktívan tölteni a szabadidőmet, például olvasással.

Thalía utat tört neked Amerikába, mert ő ott ismert ember. Hogyan éled meg ezt a nemzetközi együttműködést?

Őrület, és minden, ami velem történik, nagyon boldoggá tesz. Thalia írt nekem Instagramon, és azt mondta, hogy imádja, amit csinálok és hogy készítsünk el együtt egy számot, ami a Valiente című albumán fog szerepelni. Természetes, hogy belementem.

És milyen felfordulást okozott! Szerinted miért tett ilyen mély benyomást, hogy két nő énekli a „Lindo pero bruto”-t?

Úgy tűnik, hogy két nő rámutatott bizonyos típusú férfiakra, akik fájdalmat okoztak a nőknek. Ezt humorral fűszereztük, innen jött a videoklip ötlete, ami természetesen csak egy vicc.

Mit válaszolsz azoknak, akik azt hitték, hogy Mariano Martíneznek szól a dal?

Azt válaszolom, hogy nem én írtam a dalszöveget, csak énekeltem. Ezen a dalon 5 latin és észak-amerikai zeneszerző dolgozott és Thalía hívott meg, hogy csatlakozzak.

Ilyen „szép, de buta” típusú férfival volt is kapcsolatod?

Igen, előfordult már velem az előző kapcsolataimban, főleg tini koromban. Egyébként kevés komoly kapcsolatom volt. Mindenkivel történik ilyen és sokat nevetek ezen.

És milyen volt az összhang köztetek Thaliával?

Abban a pillanatban megvolt köztünk a kémia, amikor találkoztunk. Mindketten ismertek vagyunk a tévében gyerekkorunk óta, tiszteljük egymást és az az igazság, hogy sokat nevetünk. A forgatás Brooklyn-ban 14-15 órát vett igénybe, de ehhez hozzá vagyok már szokva. Itt, Argentínában egy ilyen rengetegbe kerül.

Második rész holnap!

A Panacom egy argentin cég, aki telefonokat, tabletokat, rádiókat és különböző technikai tartozékokat árulnak. Lalit az a megtiszteltetés érte, hogy ő lett a márka arca, aminek köszönhetően egy rövid promóciós film és egy nagyszerű fotósorozat is készült róla. Az argentin művésznő Instagram oldalán is megosztotta a hírt, a videó mellé ezt írta: „A zene egyesít minket, összekapcsol minket és elkísér, bárhol is vagyunk.” Most elhoztam nektek a videót, a képeket pedig ide kattintva megtekinthetitek a facebook oldalán.

Az énekesnő megmutatta bizalmas oldalát és részleteket árult el a magánéletről a Gente magazinban.

Azoknak, akik szeretnének többet megtudni a magánéletről, a színész-, énekesnő megosztott néhány információt magáról:  „Jegyezd fel. Mariana Espósito-nak hívnak és mivel a kisöcsémnek nem tetszett a „Mari” név, ezért úgy szólított, hogy „Lali”, és ez rám ragadt, de nekem a mai napig tetszik. Második nevet nem kaptam a szüleimtől. Buenos Airesben születtem 1991-ben. Mérleg vagyok, és 27 éves leszek, 1 hónapon belül, október 10-én.”

„Parque Patricios-ban és Banfield-ben töltöttem a gyerek-, és kamaszkoromat. Az általános és középiskolát a San Vicente de Paul nevű iskolában végeztem. A Casi Angeles ideje alatt Belgrano-ban (az argentin hadsereg távoktatási rendszerében) tanultam. 1,53 centi magas vagyok. A súlyom 44 és 45 kiló között van. A méreteim, habár hihetetlennek fog hangzani, de 90-62-84. A cipőméretem 36-os.” - tette hozzá.

Ezen kívül a hobbijait is megosztotta: „Sorozatokat nézek (La Casa de Papel) és a közösségi hálókat is szoktam használni, például a WhatsApp-ot, habár nem rajongok értük annyira. A cipőkért viszont igen. Van egy szekrényem, amit még apukám épített nekem. A cipőkkel teli szobám a barátaim számára turistalátványosság. Imádok utazgatni. Imádom a húst és a sushi-t, a vörösbort és a Fernet-et (alkoholos ital).”

„Felnézek Michael Jackson-ra, Madonna-ra, Jorge Drexler-re, Mon Laferte-re, Natalia Lafourcade-re, Charly García-ra, Gustavo Cerati-re és Flaco Spinetta-ra. Odavagyok Beyoncé-ért. Kézzel írom a dalszövegeimet, mert imádom átjavítani a hibáimat. Versace parfümöt használok és imádok flörtölni.” - folytatta, végül pedig a rögeszméiről beszélt: „A munkában két-háromszázszor meghallgatom és leellenőrzöm azokat a dolgokat, amiket kiadok a kezemből. Egy Palermói társasház egyik emeleti lakásában élek, autóval közlekedek, és gyakran visszamegyek, hogy megnézzem, hogy tényleg bezártam-e az ajtót.”

Lali Espósito a Gente magazinban szerepelt néhány nappal az Acusada című filmje bemutatása után és fontos témákat sem hagyott szó nélkül. Amikor az újságíró megkérdezte tőle, hogy honnan van ez a kisugárzása, a színész-, énekesnő így felelt: „Az emberek közösségben félnek kimutatni a valódi énjüket. Egy olyan személyiséget kreálunk magunknak, amivel szeretnénk, ha azonosítanának is minket. Én kiskoromtól kezdve így gondolom és olyan is volt, hogy emiatt durva helyzetbe kerültem a zenei karrieremben vagy egy film készítésekor. Sosem féltem például viccet csinálni a fenekemből, ezzel is bebizonyítva magamnak, hogy milyen természetes vagyok. Megmutatva másoknak, hogy nem a valóságot látják; nem ilyen vagyok.”

„És ami a legfontosabb, az a szabadságom. Önmagamat adom, mind a szexualitás, mind a vonzalom terén, és fontos, hogy mások emiatt ne szóljanak be nekem. Természetesnek fogadom el magam. Ami a megjelenésemet illeti, sokan dicsérik az ajkaimat. Nagyszájú családból származom…” – tette hozzá Lali, de utána sokkal mélyebb témáról kezdett beszélni: „Én szeretem így magam. Ezer dolgot megváltoztatnék magamon, de nem teszem. Hamis szépségideálban hiszünk. Ismerek olyan embereket, akiknek nincs fogalmuk a szépségről és mégis szépnek tartom őket a személyiségük vagy például a valódi orruk miatt. Fiatalként vigyáznom kell arra, hogy mit mondok erről a témáról, mert nem mindenki úgy reagál, hogy „Szeretem magam és boldog vagyok így.”

„Argentínában létezik egy téves elképzelés a szépségről. Amikor utazol, rájössz, hogy szörnyű burokban élünk. Aki akar, az változtat magán, ez rendben van, de én azt szeretném elérni, hogy úgy fogadjuk el magunkat, amilyenek vagyunk. Akik otthon olvasgatják a magazinokat és azt gondolják: „Milyen szép!”, velük meg kell értetni, hogy ez nem a valóság.” – mondta el véleményét a szépségről.